Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AZ EGYEDÜLMARADTAK BALLADÁJA

Az egyedülmaradtak balladája

Írta: Rohadék

(...)

 

imgp0750.jpgNekem most el kellene bújnom valahová. Pedig eleget voltam már egyedül. Átkozni is tőle tanultam, most mégis úgy megyek, mint akit megátkoztak. Várom az ajtónál, hátha belép, hiába… így megfordulok és elkullog-NÉK, de nem visz a lábam. Minden értéktelenné vált mert nem mondhatom el neki. Játszott és szépen énekelt, játszott és szépen táncolt, lehajolt nyújtott lábbal a hatodik iksz után és letyenerelt a földre és úgy maradt, ameddig akart. Tornázott. (...) Őneki nem tudtál magyarázni, nem hatott észérv, úgy volt ahogy mondta, és punktum. Született szolga. Nem vagyok milliomos, nem értek a harácsoláshoz. Nem tudok másokon áttaposni, hogy megéljek. Nem tudok ugyanazon az ajtón belépni, amelyiken ki. Nem alázatból kerülöm ki az embereket az utcán, hanem mert Ő így nevelt. Hogy tisztelj. (...)

 

Ezt az írást a fiatalon, igazságtalanul elhunyt ÉDESANYÁM, (...) emlékének ajánlom. Pusztuljon mindenki az útjából, hogy őt soha baj ne érje többet, még ha az az életembe kerülne is, mert ha helyet cserélhetnék vele, azonnal megtenném.

(...)

 

(A TELJES ÍRÁS A REVOLÚCIÓ #26. SZÁMÁBAN OLVASHATÓ)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.